Ahogy a mellékelt képeken is látszik, az új város, Fairhaven gyönyörűen néz ki, és kellő változatosságot is nyújt Rockport után... Álljunk csak meg egy pillanatra! Ez a hosszú híd nekem nagyon ismerős... Ez a spirális autópályarámpa is rémlik valahonnan az utána következő szakasszal együtt... Nahát, ez a hegyoldal a lépcsőzetes ugratójával hogyan került ide? Bizony, a brit fejlesztők kicsit lustára vették a figurát, és egyes helyszínelemek ismerősek lesznek a 2010-es Hot Pursuit Seacrest megyéjéből és a Burnout Paradise Cityjéből. Ugyan nem pont ugyanolyan minden, de feltűnő a hasonlóság. Tetszik viszont, ahogy a napszakok váltakoznak, és ezzel együtt a forgalom ritmusa is. A hangokra sem lehet panaszunk, minden úgy morog, visít, csörömpöl, ahogy kell. A zenei választék pedig az Electronic Arts hagyományához híven pazar. Merész dolog egy régi címet feldolgozni. A fejlesztőkön külön nyomás volt az a tény, hogy sokak szerint az eredeti Most Wanted volt az utolsó jól sikerült Need for Speed játék. Ráadásul nem autós játékok is volt az olyan régen: egy 2005-ös játékban már sok olyan játékmechanikai elem megtalálható volt, amely a mai napig is megállja a helyét. A Criterion pedig nem csinált mást, mint összegyúrt két klasszikust: az eredeti Most Wantedet a Burnout Paradise-zal. Ez abból áll, hogy maguk a versenyek, játékmódok a Most Wantedet idézik, a körítés viszont ugyanaz, mint a Burnoutban.
Megmagyarázom: akadnak sima versenyek, rendőri kísérettel ellátott futamok, átlagsebesség-csúcsbeállítás és Usain Bolt emlékmenekülés a fánkzabálók testülete elől. Amikor épp nem versenyben vagyunk, akkor lehet hirdetőtáblákat lezúzni, biztonsági kapukat rombolni, traffipaxoknál sebességrekordot beállítani és persze megcibálni a fakabátok bajszát némi pajkos fogócska reményében. Mint látható, egész ügyesen összegyúrták a két játékot... Ami újdonságot jelent, az az, hogy autós játékok ezúttal nincs pénz a játékban: verdáinkra az egyes versenyeken elért helyezéseinktől, valamint a rend dőre őreivel való küzdelmeink alapján pakolhatunk fel mindenféle powerupot. Igen, powerupot, ugyanis tuning sincs. Cserébe választhatunk például pálya-, offroad- vagy defekttűrő abroncs vagy akár ütközésvédelmi vagy könnyített karosszéria között – értelemszerűen a soron következő futam alapján érdemes belőni a felszerelést. Az se baj, ha épp futam közben vagyunk, az EasyDrive gyorsmenüvel menet közben is cserélgethetjük cuccainkat. És ha már EasyDrive: ez szolgál tulajdonképpen a navigálásra, autóválasztásra, az autó konfigurálására; szóval nem árt begyakorolni, mi merre van benne, mert adott helyzetben életet menthet. És ha már a kocsik szóba kerültek: ha jól számoltam, 33 verda van a játékban, köztük olyan kuriózumokkal, mint a BAC Mono vagy a Tesla Roadster.
Pénz híján nem megvenni, hanem a városban megkeresni kell őket – bár az igazi nyalánkságokat a (nem kenyérre kenhető) körözöttek top tízes listájának módszeres legyőzésével és lezúzásával kaphatjuk meg. A multit tekintve a játékmódok tovább bővülnek: a minibajnokságok során az egyéni- és csapatversenyeken kívül olyan épületes műfajokban próbálhatjuk ki magunkat, mint a ki ugrik messzebbre, ki tud több majdnem kisasszonyt (near miss :-) ) összehozni, és persze a roncsderbi sem maradhatott ki. Engem tulajdonképpen ez zavar a legjobban: a játék folyamatosan jutalmazza azokat a játékosokat némi tapasztalati ponttal (itt SpeedPointnak hívják), akik a roncstelepre küldik a többieket, és autós játék emiatt bizony sokszor fulladnak a futamok káoszba. Lehetek őszinte? Ha ilyen rombolásra vágyom, előveszem a Flatoutot vagy a Dirt Showdownt; ennek a játéknak nem erről kéne szólnia (bár a Project Carsban és az F1 201x-ben is egyre jobban dívik az értelmetlen pusztítás, így ez nem feltétlenül csak a játék hibája). Az új részhez kapcsolódó Autolog is némi fejlesztésen esett át: immáron SpeedPointjaink és Speed Levelünk átvihető egyik platformról a másikra, azaz ha a PC elől felállva lehuppanunk egy PS3 elé, ott folytathatjuk, ahol abbahagytuk. Jó játék lett a Criterion
Most Wantedja? Tulajdonképpen a brit srácok egy 2005-ös és egy 2008-as receptet gyúrtak össze, és adták el újra 2012-ben – eredetiségről tehát nem nagyon beszélhetünk. Alapjában véve nem lett rossz, igazából nincs különösebb okom fanyalogni, de egy Need for Speed rajongó tuti nem ezt várta. Élvezetes, szórakoztat; még a multi is egész jó, ha nem hagyjuk magunkat felidegesíteni a sok barbár IQ-huszáron (bár ehhez egy buddhista szerzetes rendíthetetlen nyugalmára van szükség) – de ez szerintem inkább egy Burnout folytatásnak fogható fel inkább, semmint egy új Need for Speednek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése